|
|
|
2012-03-17 22:07:03, szombat
|
| |
| |
Ki kicsoda a III. Birodalomban?
A III. Birodalom legfőbb vezetői Hitler közvetlen környezetéhez tartoztak és nagyrészt a kezdetektől a Führer harcostársai voltak. Mindannyian az 1920-as évektől kezdve a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei vagy röviden NSDAP) tagjaiként tevékenykedtek. A legfőbb vezetők: Göring, Himmler, Göbbels, Bormann, Heydrich, Eichmann, és Hess mindannyian Németország náci korszakának emblematikus figurái közé tartoztak. Egyes vélekedések szerint ők maguk voltak III. Birodalom. Cikkünkben összesen száz náci vezetőről, és a hitleri rezsimet szolgáló egyéb katonai és polgári tisztviselőről állítottunk össze rövid önéletrajzokat.
1. Bach-Zelewski, Erich von dem (1899-1972)
Német SS-tábornok. Hivatásos katona volt, harcolt az első világháborúban, tagja volt a szabadcsapatoknak, majd a Reichswehrnek. 1930-ban belépett a náci pártba, egy év múlva az SS-be, ez utóbbiban és a rendőrségnél töltött be magas beosztásokat. A háborúban a Waffen-SS tábornokaként a keleti fronton zsidókat végeztet ki, 1941 októberében "zsidómentessé" nyilvánítja Észtországot. 1943 nyarán Himmler utasítására partizánok elleni akciókat vezet. 1944-ben részt vesz a varsói felkelés leverésében, majd októberben Budapestre vezénylik, megakadályozandó a magyar kiugrást. A háborút hadseregparancsnokként fejezi be. A nürnbergi perben elismeri bûneit. Később egy német bíróság enyhe ítéletet mér ki rá, ám a hatvanas évek elején előbb a Röhm elleni megtorlásban való részvételéért, majd kommunisták megyilkoltatásáért fogják perbe, és életfogytiglanra ítélik. Egy börtönkórházban hal meg 1972-ben.
2. Beck, Ludwig (1880-1944)
Német tábornok. 1933 és 1938 között közremûködik a hadsereg újjászervezésében, bár nem volt náci, és kifejezetten rossz szemmel nézte az SS megerősödését. 1935-től vezérkari főnök. Mivel úgy gondolta, hogy Németország még nincs felkészülve a háborúra, 1938-ban lemondott posztjáról. Lelkesen csatlakozott Stauffenbergék összeesküvéséhez. Az 1944. július 20-i Hitler elleni merénylet idején a puccsisták főhadiszállásán tartózkodott. Mikor értesült arról, hogy a Führer életben maradt, kétszer is megkísérelte főbe lőni magát, de súlyos sebei ellenére nem halt meg azonnal; kegyelemlövéssel végeztek vele.
3. Bittrich, Wilhelm (1894-1965)
Német vezérezredes. Az I. világháborúban a légierőbe szolgált, és mint vadászrepülő tiszt kétszer sebesült meg. A Reichswehrben repülőoktató volt, 1933 -ban lépett be a Waffen-SS kötelékébe. Mint a Das Reich, majd a Florian Geyer, végül pedig a Hohenstaufen SS Hadosztályok parancsnoka végigharcolta a lengyel, a francia és az orosz hadjáratokat. 1944 -ben altábornagyként a II. SS Páncélos Hadtest parancsnoka lett, és ezen beosztásában oroszlánrésze volt a szövetségesek nagy ejtőernyős akciójának a Market Garden hadműveletnek e meghiúsításában. Ezt követően már vezérezredesként harcolt Magyarországon a dunántúli hadműveletekben. Birtokosa volt a tölgylombokkal ékesített lovagkeresztnek. A korábban lelkes náci a háború végére teljesen kiábrándult Hitlerből és Himmlerből, és mivel ennek többször hangot adott, kegyvesztett lett. A háború után 8 év börtönbüntetést kapott, 1953 -ban azonban szabadlábra helyezték.
4. Blomberg, Werner von (1878-1946)
Német tábornagy, 1935 és 1938 között hadügyminiszter. Katonacsaládból származott. Az első világháborúban vezérkari pozíciókat töltött be. 1919-ben csatlakozott a Reichswehrhez. A hadügyminisztériumban szolgált, egy 1929-es Szovjetunióbeli küldetése során majdnem csatlakozott a bolsevikokhoz. 1931-ben, első találkozásukkor viszont Hitler tett rá erős hatást, a náci hatalomátvétel után lojalitását hangoztatta, csakúgy, mint a "Röhm-puccs" leverését követően. Korábban is, de hadügyminisztersége (1935-1938) idején meghatározó szerepe volt abban, hogy a náci párt jelentős befolyást nyert a hadsereg soraiban. 1938-ban egy (Göring és Himmler hathatós közremûködésével) mesterségesen felnagyított borányt követően a Führer meneszti, és miután von Fritsch is hasonló sorsa jutott, közvetlen irányítása alá vonta a fegyveres erőket. Blomberg ezután külföldre távozott, 1946-ban amerikai fogságban hunyt el.
5. Blumentritt, Günther (1892-1967)
Német tábornok. 1911-ben lépett be hadseregbe. A második világháború során jelentős tervező munkát végzett. 1942-ben a hadsereg főparancsnokságán főszállásmesterré nevezték ki. 1942 és 1944 között a D hadseregcsoport vezérkari főnöke, harcolt Kluge és Rundstedt alatt is. Később a XII. SS-hadtest parancsnoka, majd a 25. hadsereg, a háború legvégén az 1. ejtőernyős-hadsereg élén állt.
6. Bock, Fedor von (1880-1945)
Német tábornagy. 1898-tól volt a hadsereg tagja, az első világháborúban több kitüntetést is szerzett. Ezt követően szolgált a hadügyminisztériumban és csapatoknál is. Az Anschluss idején a 8. hadsereg bevonulását irányította Ausztriába. Lengyelország megtámadásakor az Észak hadseregcsoport, az 1940-es nyugat-európai hadjárat idején a B hadseregcsoport főparancsnoka. 1941-ben a Szovjetunió lerohanásakor a Közép hadseregcsoportot vezette. A Moszkva elleni sikertelen hadművelet után Hitler elővigyázatlansággal vádolta meg, és menesztette. 1942 első felében visszahívták, a Dél hadseregcsoport parancsnoka volt, de júliusban véglegesen nyugdíjazták. 1945 májusában egy légitámadás során vesztette életét.
7. Bormann, Martin (1900-1945)
Német politikus. Az első világháborúban közlegényként harcolt. 1923-ban részt vett egy politikai gyilkosság előkészítésében. Az 1924-es tárgyaláson egyik vádlottársa Rudolf Höss volt, aki később Auschwitz parancsnoka lett. Bormannt 1 évi börtönre ítélték, de beszámították az előzetes letartóztatásban eltöltött időt. 1927-ben belépett a náci pártba. Később Rudolf Hess titkára lett. Főnöke Angliába repüléséig (1941) jelentéktelen figurának számított, azután viszont gyorsan ívelt felfelé karrierje. A pártkancellária titkára lett, a háború végén Hitler titkára. A Führer belső köréhez tartozott, de többnyire a háttérből, "szürke eminenciásként" irányította az eseményeket. 1945. május 1-én megpróbált kitörni az oroszok által már közvetlenül fenyegetett berlini bunkerből. Ezután ellentmondásos hírek vannak sorsáról. Egyesek tudni vélték, hogy külföldre szökött, mások szerint elesett a kitörési kísérlet közben. Egy Berlinben 1972-ben talált csontváz alapján hivatalosan holttá nyilvánították, de sorsával kapcsolatban sokakban megmaradtak a kételyek. A nürnbergi per során távollétében halálra ítélték.
8. Brauchitsch, Walter von (1881-1948)
Német tábornagy. Porosz katonacsaládból származott. 1938-ban a német szárazföldi haderő (Heer) főparancsnoka lett. A tábornoki kar reményeivel ellentétben nem mert szembeszállni a Führer elképzeléseivel. Részt vett a Lengyelország elleni támadás irányításában. A nyugati hadjáratot kockázatosnak vélte, de érvei süket fülekre találtak. A Szovjetunió elleni támadás idején szívrohamot kapott, és mivel így nem tudta ellátni vezetői feladatait, ez is jó ürügyül szolgált arra, hogy ő lett a Moszkva alatti kudarc egyik bűnbakja. 1941 decemberében menesztették, szerepét maga Hitler vette át, így ő lett az első civil, aki a német hadsereget irányította. Brauchitsch a háború után egy brit fogolytáborban hunyt el.
9. Braun, Eva (1912-1945)
A polgári családban született Eva Braun 17 évesen lett Heinrich Hoffman, a későbbi ,,udvari fényképész" mindenese. Itt ismerkedett meg 1929 -ben a nálánál 23 évvel idősebb Adolf Hitlerrel, akinek a szeretője lett. (Megismerkedésükkor Hitler 40, Eva Braun pedig 17 éves volt.) Kapcsolatuk története még most is tartalmaz ,,fehér foltokat". Tény, hogy Eva többször is öngyilkosságot kísérelt meg szerelmi bánatában. A Führer utasítására viszonylag keveset mutatkozott a nyilvánosság előtt, a háborús idők nagy részét Berchtesgadenben töltötte. A vég közeledtével elmenekülhetett volna, de ő Hitlert - és a halált - válsztotta. 1945. április 28-án este hozzáment szerelméhez, két nappal később pedig már mindketten halottak voltak. A történészek álláspontja nem egységes, az öngyilkosság mellett egyesek azt valószínűsítik, hogy maga a Führer végzett feleségével. Hugh Thomas még ennél is merészebb elméletet közöl könyvében.
10. Brüning, Heinrich (1885-1970)
Német államférfi. 1885. 1921-től 1930-ig a Gewerkschaftsbund vezetője volt. 1924-ben a katolikus Centrum programjávai került a német birodalmi gyűlésbe, 1929-ben a Centrum elnöke lett. 1930-tól 1932-ig miniszterelnök volt. Mikor a nemzeti szocialisták többségbe jutása után a Centrum feloszlott, Brüning visszavonult a politikától; Angliába költözött.
11. Canaris, Wilhelm Franz (1887-1945)
Német tengernagy. 1905-ben csatlakozott a haditengerészethez. Az első világháborúban tengeralattjáró-parancsnok volt, többször végrehajtott kémkedési megbízatásokat is. 1935-től a német kémelhárító és felderítő szolgálat (Abwehr) vezetője. A kémkedés területén fő riválisa egykori tengerész tanítványa, az SD-t irányító Heydrich lett. 1938-tól a fegyveres erők főparancsnokságának (OKW) külföldi ügyosztályát is vezette. A második világháború alatt tudomást szerzett a Gestapo és az SS által elkövetett bűnökről. Fokozatosan szembefordult a nácikkal, és különböző csatornákon keresztül fölvette a kapcsolatot a szövetségesekkel is, viszont hazája iránti hűségére hivatkozva visszautasította az aktív fellépést a náci rezsim ellen. 1944 februárjában elmozdították hivatalából. A július 20-i Hitler elleni sikertelen merénylet után letartóztatták, a háború utolsó napjaiban a Führer parancsára kivégezték.
12. Dietrich, Josef ,,Sepp" (1892-1966)
Német SS-tábornok. Az alacsony származású Dietrich 1914-ben bevonult a hadseregbe. Az első világháborúban többször is megsebesült, és több kitüntetést is kapott. 1928-tól Hitler testőrségének parancsnoka. Aktív szerepe volt Röhm és társai felreállításában. A testőrség alapjain létrehozott Leibstandarte SS Adolf Hitler nevű alakulat élén harcolt Lengyelországban, a nyugati fronton, a Balkánon, és részt vett a Szovjetunió megtámadásában is. Később a Normandiában partra szállt szövetségesek visszaszorítására tett sikertelen kísérletet, majd a 6. (SS) páncélos-hadsereg élén részt vett az ardenneki ütközetben, ezután pedig a balatoni csata néven is ismert "Tavaszi ébredés" hadműveletben. Háborús bűnök miatt 1946-ban életfogytiglanra ítélték. Ezt később 25 évre mérsékelték, majd 1955-ben szabadlábra helyezték. Mindjárt ezután 18 havi börtönt kapott a Röhm elleni gyilkosságban való részvételéért. 1966-ban hunyt el. Megítélése igen ellentmondásos. Tény, hogy nem volt képzett katona, de embereit jól vezette a harcokban.
13. Dietl, Eduard (1890-1944)
Német tábornok. 1909-től hivatásos katona, 1938-tól tábornok, a 3. hegyihadosztály parancsnoka. A norvégiai hadjárat során 6000, különleges kiképzésen átesett emberével az ő feladata volt Narvik és az attól északra eső terület elfoglalása. 1940 júniusától a Norvégiában állomásozó hegyialakulatok parancsnoka, röviddel később az egész, elitnek számító fegyvernem tábornoka. A Szovjetunió megtámadásakor az észak hadseregcsoport alárendeltségében finn területről kiindulva tevékenykedett. 1942 januárjától a Lappföldön állomásozó 20. hadsereg parancsnoka. 1944-ben életét vesztette, amikor repülőgépe lezuhant.
14. Dönitz, Karl (1891-1980)
Német tengernagy. 1910-ben lépett be a haditengerészetbe. Az első világháború kezdeti időszakában légi megfigyelőként, később tengeralattjárós tisztként szolgált. 1935-ben ő kezdte el a német tengeralattjáró-flotta újjászervezését. A második világháborúban fontos szerep jutott az általa irányított U-Bootoknak. Az atlanti csata első fázisában a németek megpróbálták elvágni az Angliába irányuló utánpótlási útvonalakat. Rendkívül sok kereskedelmi hajót süllyesztettek el, a szövetségeseken a konvojok kialakítása sem segített, Dönitz ugyanis kidolgozta az ún. farkasfalka-harcmodort. 1943. januárjában Raeder utóda, a haditengerészet főparancsnoka lett. Ebben az időben az U-Bootok (köszönhetően a radartechnológia fejlődésének és a megfejtett német kódrendszernek) már súlyos veszteségeket szenvedtek. Dönitz kérte Hitlert, hogy koncentráltan fejlesszék a tengeralattjárókat, de erre nem került sor. 1945. április 29-én végrendeletében Hitler őt jelölte ki utódául. Megpróbált tárgyalni a szövetségesekkel, de azok ragaszkodtak a feltétel nélküli megadáshoz. Május 23-án letartóztatták. A nürnbergi perben tízévi börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban szabadult.
15. Drexler, Anton (1870-1932)
Német politikus, a nemzetiszocializmus igazi atyja. Erdetileg lakatos szakmát tanult, majd szemüveges, beteges alkatú, szűk látókörű és kissé zavaros gondolkodású fiatalként a politika felé fordult. Már 48 éves volt, amikor 1918 márciusában létrehozta a "Munkások Független Bizottsága" nevű pártot, mely később egyesült a Karl Harrer által alapított "Politikai Munkások Körével". E kettő szervezetből nőtt ki aztán 1919 január 5 -én a Német Munkáspárt, amihez 1919 szeptemberében a 7-es számú pártigazolvánnyal Adolf Hitler is csatlakozott. Ő szervezte át a pártot, és adott számáta új nevet, így lett belőle Német Nemzetiszocialista Munkáspárt. Miután Hitler átvette a párt vezetését, Drexler sértődötten megpróbált ellene intrikálni, de a Führer egyszerűen "ledarálta". 1923 -ban kilépett a pártból, és 1924-1928 között a bajor parlament alelnöke lett. Végül 1930 -ban ugyan kibékült Hitlerrel, de az aktív politikába már soha nem tért vissza.
16. Eichmann, Adolf Ottó (1906-1962)
Osztrák származású náci tiszt. 1932-től az osztrák náci párt és az SS tagja. 1934-től az SD tisztviselője, később a Heydrich vezette Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) IV. B. 4. ügyosztályának (zsidó ügyek) élére került. Ebbéli minőségében megszervezte és irányította az európai zsidóság kifosztását, deportálását és kiirtását. A "végső megoldás"-nak nevezett akció során pl. Magyarországról egyedül Auschwitzba több mint 400.000 embert deportáltak. 1945-ben a szövetségesek letartóztatták, de megszökött a fogságból. Argentínában telepedett le. Az izraeli titkosszolgálat a nyomára bukkant, és 1960 májusában elfogta. Izraelben bíróság elé állították, mely halálra ítélte. 1962. május 31-én felakasztották. Tipikus példája a náci rendszer azon képviselőinek, akik soha nem emeltek kezet egyetlen emberre sem, de íróasztaluk mögött ülve mégis élet és halál urai voltak.
17. Falkenhorst, Nikolaus von (1885-1968)
(1911-ig von Jastrzembski.) Német tábornok. Katonacsaládból származott, 1907-ben csatlakozott a hadsereghez. Harcolt az első világháborúban. Később a hadügyminisztériumban dolgozott, majd katonai attasé volt több országban is. Részt vett a lengyelországi hadjáratban. 1940-ben a norvégiai hadjárat során (mivel a bevetésre egyik pillanatról a másikra került sor) csapatait egy útikönyv segítségével irányította. Ezután a norvégiai erők főparancsnoka lett, csak egyetlen kisebb hadjáratban vett részt, egyébként megszálló feladatokat látott el. Több brit ejtőernyőst és kommandóst is kivégeztetett, és kivívta a civil lakosság ellenszenvét is. 1944-ben, miután összekülönbözött Terboven Reichskommissarral, távozott posztjáról. 1946-ban egy brit katonai bíróság halálra ítélte, ezt később 20 évi börtönre változtatták. 1953-ban szabadon engedték.
18. Fegelein, Hermann (1906-1945)
Német SS-tábornok, Hitler sógora, mivelfeleségül vette Éva Braun testvérét Gretlt.
19. Frank, Hans (1900-1946)
Német jogász, a náci párt tagja, Hitler ügyvéde. 1933-ban bajor, később birodalmi igazságügy-miniszter. 1939 októberétől a megszállt lengyel területek főkormányzója. Kegyetlen terrort vezetett be, lengyeleket, zsidókat végeztetett ki, és gazdaságilag teljesen kizsigerelte az országrészt. Sokan idézték azt a történetet, miszerint amikor meghallotta, hogy a csehországi protektor, Neurath plakátokat tétetett ki, amelyeken bejelentette hét egyetemista kivégzését, Frank azt mondta egy újságírónak: "Ha én is elrendelném, hogy minden hét lelőtt lengyelt plakát hirdessen ki, nem lenne elég erdő Lengyelországban ahhoz, hogy papírt gyártsanak a plakátokhoz!" Háborús bűneiért bíróság elé került. 38 kötetes naplója, mely a nürnbergi per legmegrázóbb bizonyítékai közé tartozik, részletesen tartalmazza viselt dolgait. A tárgyaláson megbánást tanúsított, de az akasztófát nem kerülhette el.
20. Frank, Karl-Hermann (1898-1946)
Szudétanémet politikus, SS-Gruppenführer. Az első világháború végén az osztrák hadseregben harcolt. Üzleti vállalkozásának csődje után csatlakozott a szudétanémet náci párthoz, ahol gyakorlatilag a második embernek számított. 1937-ben a cseh parlament tagja lett. A Szudétavidék annektálása, majd Csehország megszállása után magas tisztségeket töltött be a náci pártban. Rendőrfőnökként az erélytelennek tartott Neurath mellett, majd a "vaskézzel" kormányzó Heydrich segítőjeként a terror alkalamazásától sem riadt vissza. Heydrich meggyilkolása után ő rendelte el a megtorló intézkedéseket: a letartóztatásokat, kivégzéseket, Lidice és Lezaky lerombolását. Később a névleges vezető, Frick helyett továbbra is az ő kezében maradt a gyeplő. A háború végén az amerikaiak átadták a cseh hatóságoknak. Háborús bûneiért halálra ítélték, és nyilvánosan felakasztották.
21. Fretter-Pico, Maximillian (1892-1984)
Német tüzértábornok. 1910-től hivatásos katona. Az orosz fronton teljesített szolgálat után Romániába helyezik, ahol csapatait bekerítik, de törzskara egy részével együtt Hitler utasítására kimenekítik a katlanból. Előbb Erdélyben, majd a Tiszántúlon, mint a 6. német és a 2. ill. 3. magyar hadseregekből szervezett ún. Fretter-Pico seregcsoport parancsnoka próbálja meg feltartóztatni az orosz csapatokat. Miután Tolbuhin egységei 1944. december 21-22-én több helyen is áttörik az általa tartott ún. Margit-vonalat, leváltják; utóda Balck tábornok lett. Ezután kegyvesztettként csak kisebb feladatokat kap, a háború végén amerikai fogságba esik, ahonnan 1947 decemberében engedik el. Több tábornoktársával együtt ezután az amerikai hadsereg részére készít elemzéseket a németek háborús teljesítményéről.
22. Frick, Wilhelm (1877-1946)
Német jogász, politikus. Korán csatlakozott a nácikhoz. 1923-ban részt vett a müncheni sörpuccsban. 1930-ban ő lett az első náci tartományi miniszter, Thüringiában felelt a belügyekért. A hatalomátvételtől 1943 nyaráig a birodalom belügyminisztere. A nevéhez fűződik a "nürnbergi faji törvények" megfogalmazása és elfogadtatása, a zsidók, kommunisták, szocialisták, egyházi vezetők és a rendszer más ellenségei ellen hozott rendeletek egész sorának végrehajtása. Bár névleg Himmler felettese volt, a Gestapo és az SS ügyeibe nem volt beleszólása. 1943-tól a Cseh-Morva Protektorátus irányítója, de csak névlegesen, az igazi hatalom alárendeltjének, Karl-Hermann Franknak a kezében volt. A nürnbergi perben halálra ítélték es kivégezték.
23. Friedeburg, Hans-Georg von (1895-1945)
Német tengernagy. Az első világháború során kadétként csatlakozott a haditengerészethez, tisztté történő kinevezését követően tengeralattjárón teljesített szolgálatot. 1933-ban adjutánsként a hadügyminisztériumhoz került. Himmler egyengette karrierjét, rövidesen már a főparancsnokságnál szolgált. 1943-tól a tengeralattjáró-flotta irányítója. Miután Hitler halálát követően Dönitz lett a kancellár, utódaként Friedeburgot nevezte ki a Kriegsmarine élére. Ebben a minőségében tárgyalt a szövetségesekkel a megadásról, és a haditengerészet képviselőjeként ő írta alá a német kapitulációs okmányt. Röviddel később öngyilkosságot követett el.
24. Friessner, Hans (Johannes) (1892-1971)
Német tábornok. Az első világháborúban is harcolt, a második világháborút még ezredesként kezdte, ezután évente előrelépett a ranglétrán. Részt vett a nyugati hadjáratban. 1942-től a keleti fronton harcolt. 1944 júliusában az Észak hadseregcsoport parancsnoka, de a hónap végén már Romániába vezényelték a Dél-Ukrajna hadseregcsoport élére. A románok kiugrása után nehéz helyzetbe került, Magyarországon szinte a semmiből teremtett hadsereget. Szeptember 24-től a Dél hadseregcsoport parancsnoka. Jó teljesítményt nyújtott Erdélyben és a debreceni tankcsata idején, de később hibákat követett el, melyek következtében a szovjet csapatok áttörték az ún. Margit-vonalat, valamint megkezdték Budapest ostromát.1944. december 23-án Hitler menesztette, később már nem kapott beosztást. Utóda Wöhler tábornok lett. Ausztriában esett az amerikaiak fogságába. 1947-től haláláig az NSZK-ban élt.
25. Fritsch, Werner von (1880-1939)
Német tábornok. Katonacsalád sarja volt, 1911-ben a vezérkarhoz került, majd végigharcolta az első világháborút. A békekötés után is a hadseregben maradt, szolgált a hadügyminisztériumban, de csapatparancsnok is volt. 1934-ben a hadsereg főparancsnoka lett. Sikertelenül igyekezett távoltartani magát a politikától. Amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy Hitler agresszív külpolitikája a háború szélére sodorta hazáját, sikertelenül próbálta meggyőzni a Führert, hogy a hadsereg nincs kellően felkészülve egy fegyveres konfliktusra. 1938-ban Göring és Himmler irányításával koholt vádakat fogalmaztak meg ellene. Ezek hatására von Blomberg hadügyminiszterrel együtt távoznia kellett. Később "csendben" rehabilitálták, és megkapta egykori alakulatának, a 12. tüzérezrednek parancsnokságát. Ennek élén vett részt a lengyelországi hadjáratban. Varsó előtt a nyílt mezőn egy lengyel géppuskafészek felé sétálva halálos lövés érte.
26. Fritzsche, Hans (1900-1953)
Német újságíró, rádiókommentátor. Kezdetben inkább konzervatív nacionalista volt, de 1933-tól főmunkatársként dolgozott Goebbels propagandaügyi minisztériumában, és ebben az évben a náci pártba is belépett. Rádióbeszédeiben a náci propaganda szólamait visszhangozta. 1942-ben a minisztérium rádióosztályának vezetője lett. Ettől az időtől kezdve inkább a német nép moráljának erősítésén dolgozott. A nürnbergi per során felmentették, de egy német bíróság 9 évi börtönre ítélte. 1950-ben szabadon engedték.
27. Funk, Walter Immanuel (1890-1960)
Német közgazdász, politikus, Hitler egyik gazdasági tanácsadója. 1931-ben lett a náci párt tagja. Szoros kapcsolatokat épített ki a párt és a nagyiparosok között. A háború előtt több párt- és politikai funkiciót is betöltött. 1933-ban birodalmi sajtófőnök, 1937-től Scahcht utódaként gazdasági miniszter. 1939-től szintén őt váltja fel a Reichsbank élén. Nem volt kiforrott programja, a háború második felében sokkal inkább Speer szervezte a hadigazdaságot. A nürnbergi perben életfogytiglani börtönre ítélték, de 1957-ben rossz egészségi állapotára való tekintettel szabadlábra helyezték.
28. Galland Adolf (1912-1996)
Német repülő tábornok. Fiatal korában vitorlázó-repüléssel foglalkozott, később polgári pilóta lett, majd titkos katonai kiképzésben részesült. A Luftwaffe önkéntese, 1937-ben szintén saját elhatározásából csatlakozik a Spanyolországban harcoló Condor Légióhoz. A második világháborúban Lengyelországban, a nyugati fronton és az angliai csatában is harcol, 1941 őszén egy nap leforgása alatt kétszer is lelövik a gépét. Novemberben kinevezik a vadászrepülők szemlélőjévé, ezzel egyidőben eltiltják a repüléstől: a népszerû Galland elvesztése súlyos csapást jelentene. Így is 104 légigyőzelem fûződik nevéhez. Adminisztratív munkaköréből következően alaposan megismeri a náci elitet, akikről nincs túl hízelgő véleménye. Amikor a Me-262-es vadászgépet Hitler utasítására bombázóvá kívánják átalakítani, összekülönbözik feletteseivel, 1944 végén Göring meneszti. Később mégis visszahelyezik állásába, a Me-262-esek fejlesztése viszont végzetes késedelmet szenved. A háború végén a szövetségesek fogságába kerül, ahol nagy tisztelettel bánnak vele, hiszen ő is mindig lovagiasan viselkedett a szövetségesek fogoly pilótáival. A háború után is sokat foglalkozott a repüléssel.
29. Goebbels, Joseph Paul (1897-1945)
Német politikus. Jelentéktelen újságíróból küzdötte fel magát a náci vezetők közé. 1924-től párttag, 1926-tól Berlin pártvezetője. 1928-tól képviselő, 1933-tól propagandaminiszter. Minden eszközt bevetett a náci ideológia népszerűsítése érdekében. Ellenőrzése alatt tartotta a sajtót, a rádiót, a színházakat és a filmgyártást. A háború kezdeti időszakában a német csapatok dicsőségét zengte sajtója, a sztálingrádi vereség után pedig erős kontroll alatt tartott, manipulált tudósításokban számolt be a részsikerekről, a ,,frontok kiegyenesítéséről". 1944-ben Goebbels hirdette meg a ,,totális háború"-t, melynek során többek között megnövelték a munkaidőt, lerövidítették az oktatást. A végsőkig kitartott Hitler mellett, akinek halálát követően, miután hat gyermeküket megmérgezték, feleségével együtt öngyilkosságot követtek el. Politikusi pályafutása alatt Goebbels részletes, több kötetre rúgó naplót vezetett, mely érdekes betekintést nyújt a náci elit életébe.
30. Goerdeler, Carl (1884-1945)
Német politikus. Lipcse polgármestere volt, akit Brüning kancellár utódjának javasolt Hindenburg felé. Goerdeler 1936 -ban szakított a nácikkal, és polgármesterként tiltakozott a zsidókatsújtó törvények ellen, amelyek keretében eltávolították többet között a nagy zeneszerző Mendelssohn szobrát. Miután posztjáról lemondott szívvel-lélekkel belevetette magát a Hitlerrel szembeni ellenállásba. Ennek keretében Franciaországba, Angliába és az USA -ba is elutazott, hogy figyelmeztessen a náci veszélyre. Végig az összeesküvés egyik vezető személyisége volt, olyannyira, hogy őt tervezték Hitler helyére kancellárnak. A sikertelen 1944 július 20 -i merénylet után országos körözést adtak ki ellene? Hiába bujkált, elfogták és az úgynevezett ,,Népbíróság" ítélete alapján 1945 -ben kivégezték.
31. Göring, Hermann Wilhelm (1893-1946)
Német politikus, birodalmi marsall. Az első világháború német repülős hőse hamar a náci mozgalom tagjává vált, már 1922-ben az SA első embere. 1923-ban részt vett a müncheni sörpuccsban. 1928-tól a Reichstag képviselője, 1932-től elnöke. 1933-tól, a nácik hatalomra kerülésétől porosz belügyminiszter majd miniszterelnök, rövid ideig a Gestapo első embere. Szintén 1933-ban lett légügyi miniszter, ebben a minőségében kezd a Luftwaffe megszervezéséhez. A háborúban nagy jelentőséget tulajdonított a légierőnek, a harcászati bevetéseknél új technikákat alkalmazott, de a légiflotta gazdasági hátterét képtelen volt megszervezni, de számtalan más hibás döntést is hozott. A háború kitörésekor Hitler őt nevezte meg majdani utódaként, de rangkórságában sok további funkciót is felhalmozott magának. Népszerűsége az angliai csata után csökkenni kezdett. Miután képtelen volt megszervezni a sztálingrádi légihidat, fokozatosan kegyvesztetté vált. Ezt követően egyre inkább fantáziája teremtette világába menekült, kábítószerfüggő lett. A háború végén ,,kövér Hermann" táviratot intézett Hitlerhez, melyben közölte, hogy miután a Führer cselekvésképtelenné vált, átveszi tőle a hatalmat. Hitler parancsot adott Göring letartóztatására, de ő röviddel ezután az amerikaiak fogságába esett. A nürnbergi perben háborús bűnök sokaságát bizonyították rá, és halálra ítélték. Kivégzése előtt cellájában megmérgezte magát.
32. Guderian, Heinz Wilhelm
Német tábornok. Édesapja a porosz hadsereg tábornoka volt, ő maga 1908-tól hivatásos katona. Részt vett az első világháborúban. A harmincas évektől a szállítás és a gépesített hadviselés kérdéseivel foglalkozott. 1938-tól a gépesített páncéloscsapatok főparancsnoka. A páncélos hadviselés kiváló szakértője, a villámháborús harcmodor feltétlen híve. Részt vett Lengyelország 1939-es lerohanásában, majd a Kleist alá tartozó 19. páncélos hadtest élén az 1940-es nyugati hadjáratban, 1941-ben pedig a 2. páncéloshadsereg vezetőjeként a Szovjetunió megtámadásában. A Moszkva elleni hadművelet kudarca után Hitler leváltotta, de 1943-ban a páncéloscsapatok főfelügyelője lett. Reformokat vezetett be, és átszervezte az egységeket. Az 1944. július 21-i Hitler elleni merénylet után Zeitzler utódaként a szárazföldi erők vezérkari főnöke lett, ebben a minőségében számtalanszor összetűzésbe került a Führer-rel. A háború vége előtt minden tisztségéből felmentették.
33. Halder, Franz (1884-1972)
Német tábornok, vezérkari főnök. Pályafutása 1902-ben indul, kezdetben tüzértisztként szolgál. Az első világháború idején vezérkari tiszt. 1938 augusztusában Hitler kinevezi a szárazföldi haderők főparancsnokságának (OKH) vezérkari főnökévé. E beosztásában részt vesz a Lengyelország elleni és a nyugat-európai hadjáratok megtervezésében. A Szovjetunió megtámadásának is aktív részese, de ebben az időben egyre többször kerül ellentétbe e Führerrel, aki 1942 szeptemberében meneszti, utóda Zeitzler lett. Az 1944. július 20-i merényletben kicsúcsosodó Hitler-ellenes összeesküvésről tudomással bírt, ezért letartóztatták, de átvészelte a megtorlási hullámot. Vezérkari főnökként vezetett hadinaplója fontos forrásdokumentum.
34. Heinrici, Gotthard (1886-1972)
Német tábornok. Részt vett az első világháborúban, frontszolgálatot és vezérkari beosztást is ellátott. A második világháború során harcolt a franciaországi hadjáratban és a Szovjetunió megtámadásakor is. Miután Kluge a C hadseregcsoport élére került, átvette a 4. hadsereg parancsnokságát. A Szovjetunióban dolgozta ki azt a védekező taktikát, mely híressé tette. Hiába irányította kiválóan a keleti visszavonulásokat, a hátrálások és nyíltan vállalt vallásossága miatt is a megérdemeltnél kevesebb elismerésben részesült. 1944 májusában az 1. páncéloshadsereg, később az abból és az 1. magyar hadseregből kialakított ún. Heinrici hadseregcsoport parancsnoka. 1945 márciusában átvette a hadvezérként teljes csődöt mondó Himmler-től a Visztula hadseregcsoport irányítását, de már túl későn ahhoz, hogy Berlint meg tudja védeni. Mivel nem teljesítette Hitler értelmetlen parancsait, április végén menesztették. Az oroszok fogságába került, és csak 1955-ben tért haza.
35. Hess, Rudolf Walter Richard (1894-1987)
Német politikus. Egyiptomban született, mert édesapja kereskedőként itt dolgozott. Később középfokú tanulmányait már Németországban végezte. Az I. világháborúban egy bajor önkéntes ezredben harcolt. Háromszor sebesült meg a fronton, egyszer súlyosan (Romániában tüdőlövést kapott). Harcolt többek között Verdun ostrománál. A világháború után kommunistaellenes szervezetekben harcolt. Hitlerrel 1920-ban ismerkedett meg, és még ezen évben személyi titkára lett. Az 1923-as sikertelen puccskísérlet után Hitler a börtönben neki mondta tollba a Mein Kampf-ot. 1934-től a Führer helyettese, birodalmi miniszter. 1941-ben Skóciába repült, hogy egy különbéke lehetőségéről tárgyaljon, de letartóztatták. 1946-ban a nürnbergi per során háborús bőnösként életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1987-ben a Spandauban lévő börtön egyedüli lakójaként öngyilkosságot követett el.
36. Heydrich, Reinhard Tristan Eugen (1904-1942)
Német SS-vezető (Obergruppenführer, tábornok), Himmler helyettese. 1932-től az SD vezetője. A nácik hatalomra jutását követően a titkos államrendőrség (Gestapo) központi hivatalának élén áll. 1936-tól a Biztonsági Rendőrség (SIPO) főnöke, ez a szervezet fogta össze a Gestapo-t, az SD-t és a Kripo-t (bûnügyi rendőrséget). 1939 szeptemberében az újonnan létrejött Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) vezetője. A szövevényes náci állami gépezetben igen jelentős hatalomra tesz szert. Egyik fő szervezője a zsidók kiirtását célzó ún. "végső megoldás"-nak. 1941 szeptemberétől a kényszerszabadságra küldött Neurath utódaként Cseh-Morvaország helyettes birodalmi protektora, a hírhedt "prágai mészáros". 1942. május 27-én a SOE által kiképzett cseh ellenállók Prágában merényletet követtek el ellene. Június 4-én sérüléseibe belehalt. A németek megtorlásul 1942. június 10-én legyilkolják Lidice falu férfi lakosait, a nőket és a gyerekeket megsemmisítő táborokba deportálják, a települést pedig földig rombolják.
37. Himmler, Heinrich (1900-1945)
Német SS-vezető. 1923-ban csatlakozott a nácikhoz. 1929-ben megszervezi Hitler testőrségét, az SS-t, melynek vezetője (Reichsführer-SS) volt 1945-ig. 1934 júniusában a Röhm által vezetett SA félreállítása után ("hosszú kések éjszakája";) az SS vált a nácik meghatározó rendőri erejévé. 1936-tól Himmler a politikai rendőrség vezetője. A szövevényes náci állami gépezetben az általa felügyelt szervezetek üldözték a rendszer ellenségeit, e hivatalok közül a legrettegettebb a Gestapo volt. Nemcsak politikai ellenfeleiket üldözték, hanem a faji alapon zsidónak minősített, hivatalosan ellenségnek nyilvánított embereket is. Himmler irányításával építették ki a koncetrációs táborok hálózatát. A második világháború kitörése után a megszállt területeken is üldözték az ellenállókat, a baloldal szimpatizánsait és a zsidóságot. Rövidesen haláltáborokat hoztrak létre, melyekben az rezsim által ellenségnek tekintett embereket gyilkolták meg az SS irányításával. 1943-44-ben Himmelr volt a belügyminiszter is. A Hitler ellen 1944. július 20-án Stauffenberg ezredes által elkövetett merénylet után kegyetlen módszereket alkalmazva az ő vezetésével számolták fel az összeesküvést. 1944-től a németországi csapatok főparancsnoka, ebben a minőségében hibát hibára halmozott. A háború végén megpróbált különbékét kötni a nyugati szövetségesekkel, ezért Hitler kizárta a pártból és minden tisztségétől megfosztotta. 1945 májusában a britek fogságába kerülve öngyilkos lett.
38. Hindenburg, Paul von (1900-1945)
Német tábornok és nemzeti hős, majd az első világháború után a weimari köztársaság birodalmi elnöke. Apai ágon egy régi arisztokrata család sarjaként született. Tanulmányai befejezését követően a Porosz Királyság hadseregének fiatal tisztjeként részt vett az 1866-os porosz-osztrák háborúban, majd az 1870-71-es porosz-francia háborúban is. 1878-ban a vezérkarhoz került. 1879-ben összeházasodott Gertrud von Sperlinggel, akitől három gyermeke született, egy fiú és két lány. 1911-ben tábornoki rendfokozatban, önszántából visszavonult az aktív szolgálattól. Az I. világháború idején, 1914 augusztusában visszahívták katonai szolgálatra és Ludendorff tábornokkal együtt rábízták a kelet-poroszországi haderő vezetését. A tannenbergi csatában aratott győzelem Hindenburgot nemzeti hőssé tette és megbízták a keleti front főparancsnokságával. Itt erős befolyással rendelkezett az osztrák-magyar csapatok felett is. A II. mazuri tavaki csatában elért győzelemnek köszönhetően már Kelet-Poroszország megmentőjének tartották. A mai történészek szerint azonban a kevésbé méltányolt Erich Ludendorff tevékenységének kiemelkedő szerepe volt Hindenburg győzelmeiben. 1916 augusztusában Falkenhayn utódaként a német császári haderő főparancsnoka lett. Hindenburg személyesen felügyelte az 1918-as tavaszi offenzívát, mely majdnem sikerrel járt. Az amerikai részvétel azonban eldöntötte a háború kimenetelét. Hindenburgnak a nyugati fronton kis ideig sikerült megmentenie a német haderőt a vereségtől, de annak ténye rövidesen biztossá vált. II. Vilmos német császár lemondása után együttműködött a köztársasági kormánnyal. 1925 áprilisában, Friedrich Ebert halála után Hindenburg a weimari köztársaság elnöke lett és ezt a posztot haláláig töltötte be. A nagy gazdasági világválság beköszöntekor olyan kormányt nevezett ki, amely inkább neki, mint a Reichstagnak tartozott felelősséggel. Engedélyezte Heinrich Brüning kancellárnak a Reichstag feloszlatását abban az esetben, ha az nem tanúsít kellő szándékot az együttműködésre. Emellett ígéretet tett, hogy a Reichstag helyett megteszi a kellő szükségintézkedéseket. A Reichstag feloszlatására 1930 júliusában került sor. Az új választások azonban egy még kevésbé kompromisszumkész helyzetet teremtettek. A küzdelmekben a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt a második legerősebb párttá vált. Mikor Hindenburg elnöki megbízatása 1932 áprilisában lejárt, ő volt az egyetlen jelölt, akinek esélye volt Adolf Hitler legyőzésére. Hitler a saját kancellárrá választását szerette volna elérni, de Hindenburg nem bízott benne. Azonban 1932 novemberében, amikor a nemzetiszocialisták elvesztették szavazóik 10%-át a birodalmi gyűlési választások alkalmával, Papen és Hitler megegyezett egy közös kormány megalakításában, Hitler kancellárrá, Papen alkancellárrá való kinevezésében. A többi posztot többségében nem a nemzetiszocialista párt tagjai töltötték volna be. Papen arról biztosította Hindenburgot, hogy Adolf Hitler könnyen irányítható lesz. Mikor Schleicher nem tudta megszerezni a parlament támogatását kormánya megalakításához, a megfáradt Hindenburg le akart mondani. Polgárháborútól tartva 1933. január 30-án kinevezte Hitlert kancellárrá, azonban az új kormánynak csak két nemzetiszocialista tagja volt Wilhelm Frick és Hermann Göring személyében. Papen tévedett Hitlert illetően, aki gyorsan szinte korlátlan hatalmat szerzett, melyet hamis ígéretekkel, terrorral és manipuláció útján ért el. Hindenburg, akin a szenilitás jelei voltak felfedezhetőek, nem tudott ellenállni a nemzetiszocialisták egyre nagyobb befolyásának, azonban olyannyira tisztelt nemzeti hős volt, hogy még Hitler sem merte eltávolítani. 1934. augusztus 2-án bekövetkező halálával megszűnt az alkotmányos kormány hatalma Németországban.
39. Hitler, Adolf (1889-1945)
Osztrák származású német diktátor (Führer), birodalmi kancellár. Az első világháborúban a bajor hadsereg tizedese, egy gáztámadáskor megsebesül. 1921-től a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (náci párt, NSDAP) vezetője. Ekkor már eszelősen gyűlölte a zsidókat és a marxistákat. 1923-ban sikertelen puccskísérletet hajtott végre Münchenben (sörpuccs). Ötévi várfogságra ítélték, de 9 hónap múlva már szabadult. Közben megírta hírhedt könyvét, a Mein Kampf-ot, amelyben már megtalálhatók későbbi agresszív politikájának alapjai. 1933-tól birodalmi kancellár, rövidesen önkényuralmat vezet be. Diktatúrája ártatlan emberek millióinak halálához vezetett. Hivatalos politikává tette a zsidóság kiirtását. Könyörtelenül üldözte politikai ellenfeleit is, nemcsak a kommunistákkal, de a polgári ellenzékkel, sőt saját pártján belüli ellenlábasaival is leszámolt. 1934-től államfő, felveszi a Führer címet. 1935-től a német véderő főparancsnoka. Intenzív fegyverkezésbe kezd. 1938-ban Ausztriát, 1939-ben Csehszlovákia egy részét kebelezi be, de a fegyver nélküli hódításokat 1939-től háború követi. Hogy bebiztosítsa magát, még legnagyobb ideológiai ellenfelével, Sztálinnal is hajlandó volt paktumot kötni. Lengyelország megtámadása után Anglia és Franciaország is hadat üzent a németeknek. 1940-ben Hitler megindította szintén gyorsan véget ért nyugat-európai hadjáratát. Franciaország kapitulációját követően remélte, hogy békét köthet Angliával, de Churchill következetesen folytatta ellene a harcot. 1941 nyarán döntő lépésre szánta el magát: megtámadta a Szovjetuniót. A kezdeti sikerek után nyilvánvalóvá vált, hogy Németország erejét meghaladja egy kétfrontos háború. Miután Moszkva előtt megállították hadseregét, nem bízván tábornokaiban, maga vette kezébe a hadsereg irányítását. Szinte ezzel egyszerre hadat üzent az USA-nak is. 1942-ben a német csapatok újabb szovjet területeket foglalnak el, de folyamatosan utánpótlási nehézségekkel küzdenek. Afrikában az el-alameini, európában a sztálingrádi csata hozza el a fordulatot. A folyamatosan hátráló és súlyos veszteségeket szenvedő tengely-haderő már csak kevésszer tudja átvenni a kezdeményezést, de azt is csak időlegesen. 1944 júliusában, látva Németország kilátástalan helyzetét, a sokadik Hitler-ellenes összeesküvés aktív lépésre szánja el magát. A Füher könnyű sebesüléssel vészeli át a Stauffenberg által elkövetett bombamerényletet, melynek ürügyén a náci vezetés nemcsak a merénylőkkel, de vélt és valós ellenzékével is leszámol. Hitler ezt követően minden vereség mögött árulást lát. Ő maga irracionális elképzeléseket vázol fel környezetének a háború megnyeréséről. A végső fázisban utasítást ad minden infrastruktúra elpusztítására. Berlin ostromának utolsó napjaiban a bunkerben feleségül veszi Eva Barunt, majd 1945. április 30-án mindketten öngyilkosságot követnek el.
40. Hoth, Hermann (1885-1971)
Német tábornok. Katonai pályafutását gyalogosként kezdte, az első világháborúban a Nagyvezérkarhoz került. A harmincas évek második felében kezdett igazán felfelé ívelni pályája. Guderian mellett a pancélos hadviselés lelkes szószólója volt. Részt vett Lengyelország lerohanásában, majd Franciaország megtámadása idején szerzett hírnevet, ekkor alatta szolgált Rommel is. A Szovjetunió megtámadásakor Hoepner és Guderian alakulataival együtt az ő csapatai hajtották végre a nagy bekerítő hadmozdulatokat. Egységei már majdnem Moszkváig jutottak, de az ellentámadás hatásra kénytelen volt visszavonulni. Később Sztálingárd alatt és a kurszki csatában sem sikerült a szovjeteket legyőznie. 1943-ban, Kijev feladása után Hitler menesztette. Jó parancsnokként szinte mindig az első vonalban tartózkodott, katonái Hoth papának becézték.
41. Höss, Rudolf Franz Ferdinand (1900-1947)
Német SS-tiszt. Fiatalon harcolt az első világháborúban, majd ún. szabadcsapatokban szolgált. 1922-ben belépett a náci pártba. 1923-ban részt vett egy politikai gyilkosságban. (Egyik bűntársa Hitler későbbi kegyeltje, Martin Bormann volt.) Tíz évi börtönbüntetésre ítélték, de csak három évet töltött le. 1934-ben az SS tagja lett, a háború végéig különböző koncentrációs táborokban szolgált. 1938-ig Dachauban volt beosztott, 1940-ig Sachsenhausenben segédtiszt. 1940. május 1-től Auschwitz parancsnoka. Gyakorlatilag az ő elképzelései alapján építették ki az egész tömegpusztító-komplexumot, melybe Európa majd' minden országából hurcoltak embereket. 1941 nyarán Himmler közölte vele, hogy a Führer elrendelte a "zsidókérdés végleges megoldását", és ennek Auschwitz lesz a központja. Höss bevezette a Ciklon B-vel való elgázosításokat. Saját bevallása szerint legalább 3 millió emberélet kioltása szárad a lelkén. 1943. december 1. után a koncentrációs táborok közötti ügyek egybehangolására létrehozott hivatal élére nevezték ki. 1944-ben visszatért Auschwitzba, hogy irányítsa 400.000 magyarországi zsidó kiirtását. Az akciót többször is egyeztette Adolf Eichmann-nal, még Budapesten is megfordult ez ügyben. A háború után a szövetségesek fogságába esett. A nürnbergi per során tanúként hallgatták ki, részletes írásbeli nyilatkozatot és feltáró jellegű vallomást tett. Később átadták a lengyel hatóságoknak. A Krakkóban lefolytatott tárgyaláson is elismerte a terhére rótt vádakat, a börtönben pedig megírta emlékiratait. Halálra ítélték, Auschwitzban akasztották fel, a bíróság ítéletének megfelelően arccal a tábor felé.
42. Jodl, Alfred (1890-1946)
Német tábornok. Az első világháború alatt tüzértisztként frontszolgálatot teljesített. 1919-ben a vezérkarhoz került. 1939 és 1945 között az Oberkommando der Wehrmacht (OKW, véderő-főparancsnokság) hadműveleti irodájának vezetője. Keitel, az OKW vezetője mellet vezérkari főnök, bár aktív parancsnoki tapasztalata nem volt. Hitler feltétlen híve volt, és bár beosztásában csak Keitel után következett, igazából ő volt a Führer legfőbb katonai szakértője. Munkája főként abból állt, hogy Hitler stratégiai utasításait átültesse a taktikai hadmûveletek szintjére. Reimsben ő írta alá a német megadást. A nürnbergi per során háborús bűneiért halálra ítélték és kivégezték.
43. Kaltenbrunner, Ernst (1903-1946)
Osztrák ügyvéd, SS-Obergruppenführer. Az Anschluss előtt az osztrák SS-szervezet vezetője volt. 1938-tól a bécsi biztonsági rendőrség vezetője. 1941-től magas beosztásokban tevékenykedik a rendőrség és az SS kötelékén belül. Heydrich meggyilkolását követően a Biztonsági Rendőrség (SIPO) és a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) irányítója, háborús és emberiség-ellenes bűnök sokaságának elrendelője. A pletyka szerint még főnöke, Himmler is tartott erőszakos, karrierista személyétől. A nürnbergi per során halálra ítélték és kivégezték.
44. Keitel, Wilhelm (1882-1946)
Német tábornagy. Hivatásos katona volt. Az első világháborúban tüzértisztként szolgált, és súlyosan megsebesült. A háború után is a hadseregnél maradt. 1938-ban Blomberg bukását követően, miután a főparancsnoki tisztet magának tartotta meg, Hitler kinevezte a német véderő-főparancsnokság (OKW) főnökének, mely posztot a második világháború végéig betöltötte. Hitler utasításait mindig, minden körülmények között végrehajtotta, ezért kapta a Lakaitel (lakai=lakáj) gúnynevet. Bár Keitel volt a felelős a stratégiai döntések meghozataláért, nem tudott ellentmondani a Führernek, így az OKW-nál az érdemi munkát inkább Jodl végezte. Keitel több olyan utasítást adott ki, melyben kegyetlen bánásmódra adott parancsot hadifoglyokkal vagy a polgári lakossággal szemben. Később azzal védekezett, hogy csak formai okokból került neve az iratokra, a döntéseket nem ő hozta. Ő írta alá a német kapitulációs okmányt 1945. május 8-án. A nürnbergi per során háborús bűnök miatt halálra ítélték, és 1946. október 16-án felakasztották.
45. Kesselring, Albert (1885-1960)
Német tábornagy. Eredetileg tüzér volt, az első világháború során vezérkari tiszti beosztást látott el. 1934-től a Luftwaffe tisztje. 1939-ben az 1. légiflotta parancsnoka, részt vett a lengyelországi hadjáratban. Miután Nyugat-Európában is harcolt, 1940-ben Göring a Belgiumban és Észak-Franciaországban állomásozó 2. légiflotta élére nevezte ki. Az angliai csata során két nappali támadást vezetett London ellen, de ezek során a veszteségek rendkívül magasak voltak. 1941-45 között a délnyugat hadseregcsoport parancsnoka Olaszországban és a földközi-tengeri hadszítéren. Az afrikai hadjárat során nem tudta kellő mértékben biztosítani Rommel seregeinek utánpótlását, a szövetségesek túl sok német hajót küldtek a tenger fenekére. 1943-tól az olaszországi német haderő élén állt, a védekező harcokban igen jó teljesítményt nyújtott. 1945 márciusától Rundstedt utódaként a nyugat hadseregcsoport (tkp. a nyugati front) főparancsnoka. Tárgyalt ugyan az amerikaiakkal a megadásról, de lojális maradt Hitlerhez egészen annak haláláig. 1947-ben egy brit katonai bíróság halálra ítélte, amit előbb életfogytiglanra változtattak, majd 1952-ben betegségére való tekintettel szabadon engedték.
46. Kleist, Paul Ludwig Ewald von (1881-1954)
Német tábornagy. Híres arisztokrata családból származott. Harcolt az első világháborúban, azt követően pedig a Reichswehr kötelékében szolgált. 1939 tavaszán nyugalomba vonult, de a lengyel hadjárat idején reaktiválták. Részt vett a franciaországi harcokban, ahol olyan beosztottai voltak, mint Hoth vagy Guderian. 1941-ben a balkáni hadjárat során beveszi Belgrádot, majd a Szovjetunió elleni támadás során Kijevet is. 1942-ben az 1. páncéloshadsereg parancsnoka, majd az A hadseregcsoport irányítója. Vezetésével a németek megkísérelték az előretörést a bakui olajmezőkig, de Groznij előtt üzemanyaghiány és a szovjet ellentámadások miatt kénytelenek voltak megtorpanni. Kleist egységeit ezután Sztálingrád felmentésére küldték. Ezt követően védekező harcokat folytattak, és bár 1943-ban Kleist megkapta tábornagyi kinevezését, 1944-ben Hitler visszahívta. 1945-ben amerikai fogságba esett, de kiadták a jugoszlávoknak, akik 15 év kényszermunkára ítélték. 1949-ben átadták a Szovjetuniónak. Hadifogságban halt meg a vlagyimirovkai táborban.
47. Kluge, Günther von (1882-1944)
Német tábornagy. 1939-ben a lengyel fronton, 1940-ben a francia hadjáratban vezette a 4. hadsereget. 1941-től a keleti hadszíntéren a közép hadseregcsoport kötelékében harcolt, az ő beosztotta volt Guderian, aki gyakran Kluge hozzájárulása nélkül hozta meg döntéseit. 1941 decemberében Bock utódaként ő lett a hadseregcsoport parancsnoka. 1944 július-augusztusában Rundstedtet váltotta fel a nyugati front élén. A korai sikerek során odaadóan kiszolgálta a Führert, de később mégis belekeveredett az 1944-es Hitler elleni összeesküvésbe. Csalódottságát növelte, hogy nem tudta feltartóztatni az előretörő amerikaiakat. 1944 augusztusában öngyilkosságot követett el, bár Kazimierz Moczarski azt állítja könyvében, hogy Klugét egy Jürgen Stroop SS-tábornok által vezetett osztag gyilkolta meg.
48. Krebs, Hans (1898-1945)
Német tábornok. A főhadiszálláson a kiképzési osztály főnöke volt. 1936 és 1941 között Moszkvában teljesít szolgálatot, mint katonai attasé. Ezután az orosz fronton hadseregcsoporti vezérkari főnök. 1945 januárjától Jodl hadsegéde, március közepéig Guderian helyettese, akitől annak menesztése után átveszi a szárazföldi haderő vezérkari főnökének szerepét. A berlini csata utolsó időszakát a hírhedt bunkerben tölti. A Hitler halála utáni napon tárgyalni indul, de Csujkov közli vele, hogy feltétel nélküli megadást követelnek. Miután visszatér a bunkerbe, öngyilkos lesz.
49. Leeb Wilhelm von (1876-1956)
Német tábornagy. Bajor származású, pályafutását a hadsereg tüzértisztjeként kezdte, akárcsak Halder, Jodl vagy Kesselring. A háború előtt jelentős karriert futott be, de 1938-ban nyugalomba vonult. Miután megjelent egy tanulmánya a hadviselésről, reaktiválták, és a lengyelországi hadjárat alatt a C hadseregcsoport parancsnoka lett. Egységei 1940-ben a franciaországi harcok során megtámadták a Maginot vonalat. 1941-ben az orosz fronton az Észak hadseregcsoport vezetője, az ő csapatai kezdték meg Leningrád ostromát. 1942-ben saját kérésére nyugdíjazták, később már semmiféle beosztást sem kapott.
50. Ley, Robert (1890-1945)
Német vegyész, politikus. A kezdetek során csatlakozott a náci mozgalomhoz, hamarosan Köln Gauleitere lett. A hatalomátvétel után Hitler az alkoholista Leyt bízta meg a szakszervezetek kordában tartásával. Megalakult a Német Munkafront, amely sokszor a végletekig kizsákmányolta a munkásokat. Ley létrehozott egy olyan szervezetet is, amely még a szabadidő eltöltését is korlátok közé szorította. Rengeteg ember számára tette lehetővé az üdülést, sportolást, de ennek ürügyén alig engedélyezték a munkások külföldre utazását. Ugyanakkor az opera, a színház nagyrészt a felsőbb rétegek kiváltsága maradt. Az összeomlás után Leyt letartóztatták. A nürnbergi per kezdete előtt cellájában felakasztotta magát.
51. List, Wilhelm (1880-1971)
Német tábornok. A bajor hadsereg mûszaki tisztjeként kezdte pályafutását. Lengyelország lerohanásakor a 14. hadsereg, a nyugati hadjárat idején a 12. hadsereg parancsnoka, beosztottja volt többek között Kleist vagy Guderian is. Seregei Belgiumon áttörve átkeltek a Meuse folyón. 1941-ben hadseregét Görögország ellen vezette, július és október között főparancsnok volt a Balkánon. 1942-ben az orosz fronton az A hadseregcsoport vezetője. Miután nem tudott megfelelni az elvárásoknak, szeptemberben Hitler menesztette. A háború után az egyik nürnbergi perben életfogytiglani börtönre ítélték háborús bûnei miatt, de betegségére való tekintettel 1952-ben szabadon engedték.
52. Lütjens, Günther (1889-1941)
Német tengernagy. 1907-től volt a haditengerészet tagja. Norvégia megtámadása idején a Scharnhorstot és a Gneisenaut vezette. 1941 elején a német flotta észak-atlanti egységeinek parancsnoka. 1941 májusában ő irányította azt az akciót, melynek során a Bismarck és a Prinz Eugen kitörtek az Atlanti-óceánra. A hadműveletről norvég ellenállók jelentést küldtek az angoloknak. A brit flotta üldözőbe vette a német hajókat. A május 24-én kialakult tűzpárbaj során a brit Hood csatahajó felrobbant. A két német hajó később elvált egymástól. A Prinz Eugen megmenekült, de a Bismarckot 27-én elsüllyesztették. Ernst Lindemann kapitányhoz hasonlóan Lütjens tengernagy sem volt a kevés túlélő között.
53. Manstein, Erich von (1887-1973)
Német marsall. Kadétiskolát végzett, harcolt az első világháborúban. 1937-ben a vezérkari főnök helyettese lett. 1939-ben Lengyelország megtámadásakor Rundstedt tábornagy vezérkari főnöke. 1939 végén kidolgozta azt a tervet, amely alapján a németek lerohanták Nyugat-Európát. A keleti fronton nagyszerű parancsnoknak bizonyult, 1941-ben az 56. páncéloshadtestet, később a 11. hadsereg egységeit vezette. 1942-ben elfoglalta a Krím-félszigetet. Júliusban a Don hadseregcsoport élére került. Decemberben kevés hiányzott, hogy sikerrel menthesse fel Sztálingrád védőit. 1943 elején nagyrészt neki köszönhető, hogy a német front nem omlott össze, sőt, februárban a háború legsikeresebb német ellenoffenzíváját vezetve visszafoglalta Harkovot. 1943-44-ben a déli hadseregcsoport főparancsnoka volt. 1944-ben, miután többször összetűzésbe került Hitlerrel, a Führer leváltotta. A háború után egy brit katonai bíróság 18 évi börtönre ítelte, 1953-ban amneszitával szabadult. A második világháború egyik legkiemelkedőbb tehetségû parancsnoka volt.
54. Manteuffel, Hasso Eccard von (1897-1978)
Német tábornok. Az első világháborúban gyalogosként, később a lovasságnál szolgált, de hamarosan a harckocsizókhoz került. 1941-től szolgált az orosz fronton, ahol jelentős hírnevet vívott ki magának. 1944 szeptemberében lett az 5. páncéloshadsereg parancsnoka, melynek élén főszerepet vállalt az ardenneki támadásban. 1945 márciusától a háború végéig a 3. páncéloshadsereget irányította.
55. Mengele, Josef (1911-1979)
Német orvos, antropológus. Tanulmányait több egyetemen végzi, elsősorban örökléstani vizsgálatokkal foglalkozik. Fiatalon csatlakozik egy nacionalista szervezethez, 1934-ben az SA tagja lesz, 1937-ben náci párttag, egy év múlva belép az SS-be. A háborúban harcol a keleti fronton, de sebesülése után frontszolgálatra alkalmatlanná válik. 1943 májusának végén helyezik Auschwitz-Birkenauba, ahol emberek ezreit küldi gázkamrába, és az "árja faj" tökéletesítésének ürügyén élő embereken folytat orvosi kísérleteket. A háború végén az amerikaiak elfogják, de rövidesen elengedik. Amikor bűnei kezdenek nyilvánosságot kapni, szökni kényszerül, főként Dél-Amerikában rejtőzködik. 1979-ben fürdőzés közben a tengerbe fullad, de máig is sokan kételkednek abban, hogy az évekkel később azonosítására használt csontváz valóban az övé-e?
56. Milch, Erhard (1892-1972)
Német tábornagy. Az első világháborúban vadászrepülő volt. 1926-ban a Lufthansa alkalmazottja lett. A polgári légitársaság keretein belül már ekkor zajlott a Luftwaffe kiépítése. Milch 1933-ban belépett a náci pártba és a Luftwafféba. Göring légügyi államtitkára lett, bár származása nem volt éppen "makulátlan". Felügyelte a légierő fejlesztését. A háború kitörésekor az 5. légiflotta parancsnoka, 1940-ben részt vett a Norvégia elleni invázióban. Udet halála után a légierő mûszaki ügyeit vezeti, felügyeli a repülőgépgyártást, ez utóbbi feladatát később Speer-rel együtt intézi. Mindketten hiába figyelmeztetik a hadvezetést, hogy bombázók helyett inkább vadászgépekre lenne szükség. 1947-ben háborús bûneiért életfogytiglani börtönre ítélték, ezt előbb 1951-ben 15 évre mérsékelték, majd 1954-ben szabadlábra helyezték. Ezután iparügyi szakértőként dolgozott tovább.
57. Model, Walther (1891-1945)
Német tábornagy. Az első világháborúban Verdun ostománál kitüntették, a csapatszolgálat mellett vezérkari és segédtiszti pozíciókat is betöltött. 1935-ben a vezérkar mûszaki osztályának vezetője lett. A lengyelországi hadjáratban és a nyugati offenzíva idején is harcolt, ez utóbbi során elfoglalta Verdunt, korábbi hőstettei színhelyét. A Szovjetunió megtámadásakor harckocsizó csapatokat vezetett. Harcolt a kurszki ütközetben is, később sikeresen tartóztatta fel az 1944 nyarán indított szovjet támadást. 1944-ben Kluge utódaként rövid ideig a nyugati front parancsnoka volt, szeptemberben pedig Rundstedt-et váltotta fel a Belgiumból Hollandiába hátráló B hadseregcsoport élén. Az ardenneki offenzíva során katonái sikertelenül próbálták meg átvenni a kezdeményezést a szövetségesektől. A meggyőződéses náciként ismert Model, aki Hitler egyik kedvence volt, 1945 áprilisában, amikor csapatait a Ruhrnál bekerítették, öngyilkosságot követett el.
58. Mölders, Werner (1913-1941)
Német vadászpilóta, a második világháború egyik leghíresebb és legtehetségesebb repülőse. 1931-ben lépett be a hadseregbe. A spanyol polgárháború során a Condor légió legsikeresebb vadászpilótájának bizonyult. A franciaországi harcokban és az angliai csata során különböző egységeket vezetett. Sok légigyőzelme gyakorlati rátermettségét bizonyította (a háború során ő ért el először 100 győzelmet), de emellett kiváló elméleti szakember is volt, kidolgozta a híres "négy ujj" formációt, amit később a RAF is alkalmazott. A német propaganda egyik központi figurája volt, fényképe mindennnapos volt a magazinok címlapján. 1941-ben az orosz frontra került, mint a vadászrepülők felügyelője. Novemberben, amikor Udet temetéséről igyekezett vissza a frontra, repülőgépe a rossz időben egy gyárkéménynek ütközött, a balesetben Mölders életét vesztette.
59. Naujocks, Alfred (1911-1960)
Német SS-tiszt, a titkosszolgálat (SD) ügynöke. Tipikus példája a fiatal német diáknak, aki ifjonti lelkesedésében csatlakozik a náci mozgalomhoz, és hírhedt utcai verekedő válik belőle
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: minisztériumában, tábornoktársával, rádióbeszédeiben, páncéloshadsereg, megszervezéséhez, lengyelországban, felreállításában, polgármesterként, páncéloscsapatok, sachsenhausenben, csapatparancsnok, belügyminisztere, tengeralattjárós, tengeralattjárón, radartechnológia, börtönbüntetésre, szövetségesekkel, hadseregcsoporti, tüzértisztjeként, letartóztatására, megakadályozandó, életfogytiglanra, vezérezredesként, rádióosztályának, parancsnokságnál, összeesküvéséhez, frontszolgálatra, összekülönbözött, elsüllyesztették, frontszolgálatot, berchtesgadenben, legtehetségesebb, franciaországban, kegyelemlövéssel, letartóztatásban, egybehangolására, 1920-as évektől, legfőbb vezetők, hitleri rezsimet, náci pártba, keleti fronton, varsói felkelés, magyar kiugrást, nürnbergi perben, német bíróság, hatvanas évek, hadsereg újjászervezésében, puccsisták fõ, légierőbe szolgált, orosz hadjáratokat, szövetségesek nagy, dunántúli hadműveletekben, Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, Német SS-tábornok, Florian Geyer, Hohenstaufen SS Hadosztályok, Páncélos Hadtest, Market Garden, Rudolf Höss, Később Rudolf Hess, Főnöke Angliába, Heinrich Hoffman, Adolf Hitlerrel, Megismerkedésükkor Hitler, Hugh Thomas, Wilhelm Franz, Leibstandarte SS Adolf Hitler, Munkások Független Bizottsága, Karl Harrer, Politikai Munkások Körével, Német Munkáspárt, Adolf Hitler, Német Nemzetiszocialista Munkáspárt, Miután Hitler, Adolf Ottó, Birodalmi Biztonsági Főhivatal, Terboven Reichskommissarral, Miután Tolbuhin, Cseh-Morva Protektorátus, Karl-Hermann Franknak, Utóda Wöhler, Walter Immanuel, Galland Adolf, Condor Légióhoz, Joseph Paul, Hermann Wilhelm, Heinz Wilhelm, Miután Kluge, Rudolf Walter Richard, Mein Kampf-ot, Reinhard Tristan Eugen, Német SS-vezető, Biztonsági Rendőrség, Birodalmi Biztonsági Fõ, Porosz Királyság, Erich Ludendorff, Friedrich Ebert, Engedélyezte Heinrich Brüning, Mikor Hindenburg, Mikor Schleicher, Wilhelm Frick, Hermann Göring, Miután Moszkva, Később Sztálingárd, Rudolf Franz Ferdinand, Német SS-tiszt, Martin Bormann, Ciklon B-vel, Adolf Eichmann-nal, Miután Nyugat-Európában, Paul Ludwig Ewald, Kazimierz Moczarski, Jürgen Stroop SS-tábornok, Leeb Wilhelm, Köln Gauleitere, Német Munkafront, Seregei Belgiumon, Prinz Eugen, Ernst Lindemann, Hasso Eccard, Belgiumból Hollandiába,
|
|
|
|
|
|
| 1920-as évektől, legfőbb vezetők, hitleri rezsimet, náci pártba, keleti fronton, varsói felkelés, magyar kiugrást, nürnbergi perben, német bíróság, hatvanas évek, hadsereg újjászervezésében, puccsisták fõ, légierőbe szolgált, orosz hadjáratokat, szövetségesek nagy, dunántúli hadműveletekben, tölgylombokkal ékesített, korábban lelkes, háború végére, háború után, 1929-es Szovjetunióbeli, náci hatalomátvétel, náci párt, hadsereg soraiban, fegyveres erõ, második világháború, hadsereg fõ, háború legvégén, hadsereg tagja, 1940-es nyugat-európai, légitámadás során, első világháborúban, politikai gyilkosság, 1924-es tárgyaláson, előzetes letartóztatásban, pártkancellária titkára, háború végén, oroszok által, kitörési kísérlet, német szárazföldi, nyugati hadjáratot, első civil, német hadsereget, brit fogolytáborban, polgári családban, későbbi „, szeretője lett, nyilvánosság előtt, háborús idők, halált –, történészek álláspontja, öngyilkosság mellett, katolikus Centrum, német birodalmi, nemzeti szocialisták, német kémelhárító, kémkedés területén, fegyveres erők, aktív fellépést, náci rezsim, július 20-i, háború utolsó, alacsony származású, testőrség alapjain, nyugati fronton, ardenneki ütközetben, balatoni csata, norvégiai hadjárat, attól északra, észak hadseregcsoport, második világháborúban, általa irányított, atlanti csata, németek megpróbálták, konvojok kialakítása, haditengerészet főparancsnoka, radartechnológia fejlõ, megfejtett német, feltétel nélküli, politika felé, 7-es számú, párt vezetését, bajor parlament, aktív politikába, osztrák náci, európai zsidóság, szövetségesek letartóztatták, izraeli titkosszolgálat, nyomára bukkant, náci rendszer, lengyelországi hadjáratban, bevetésre egyik, másikra került, útikönyv segítségével, norvégiai erõ, civil lakosság, brit katonai, megszállt lengyel, csehországi protektor, tárgyaláson megbánást, osztrák hadseregben, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1821
- e Hét: 16051
- e Hónap: 27162
- e Év: 180658
|
|
|
Online
